Jómagam amolyan „könyvfüggő” vagyok, legalábbis mindenki ezt mondja rám, sőt magamra is sokáig használtam ezt a szót. De az utóbbi időben erről leszoktam…
Sok és különböző olvasmányaim során nagyon sokszor futottam bele legalább szegről-végről az alkoholizmus témájába; mint fő téma és mint futólag érintett kör is. Viszont azt meg kellett állapítanom, hogy nagyon sok esetben az „alkoholizmus” fogalmához adott esetben teljesen más jelentések, vagyis inkább fokozatok társultak írótól vagy könyvtől függően, úgyhogy elkezdett érdekelni ez a jelenség és elkezdtem jóval tudatosabban és irányzottabban utánaolvasni az alkoholizmus mibenlétének, hiszen kósza, futó olvasmányaim során már jóformán teljesen összekeveredtem a lehető legkülönfélébb értelmezések sokaságában.
Így hát elkezdtem kutakodni: belefutottam olyan oldalakba is, amelyekről messziről üvöltött, hogy nem a megbízhatóság csúcsát képviselik, de szerencsére az alkoholizmus fogalma után böngészve rátaláltam a Felépülők weboldalára.
Itt már valóban szakértői cikkel találhattam szembe magamat az alkoholizmus fogalmának témájáról. A Felépülők csapata egy olyan szakemberekből álló csapat, akik speciális területe a betegek alkoholról való leszoktatása egy speciális, 28 napos program keretén belül, amelyet vidéken szerveznek meg egy különleges amerikai modell alapján állítottak össze. Tőlük már teljesen hitelesnek tartottam a leírást az alkoholizmus fogalma kapcsán, de talán érthető is, hogy miért.
Meg is határozták a „normális” szintű ivás fogalmát. Normális, úgynevezett szociális ivás, vagyis még nem alkoholizmus az, amikor valaki nem gyakran, inkább ritkán, első sorban ünnepekkor iszik egy keveset – rendszerint társaságban és mennyiségben sincsenek nagy kilengései. Ez teljesen rendben van, viszont innen sajnos elkezdődik a kóros ivás szintje.
A kóros ivást két nagy ágra bontják. Az egyik a „TV-ivás”, amelyet, ameddig nem válik kiemelkedően súlyossá, nagyon sokszor borzasztóan nehezen különítenek el az „iszogatástól”. Ennél a típusnál hetente többször, sőt akár naponta iszik az alkoholizmussal küzdő beteg, munkahelyi kollégákkal vagy más barátokkal; általában a kimerültségre fogva a (kezdődő) alkoholizmust. A másik ilyen fő csapás a „problémaivás”, amely talán egy fokkal felismerhetőbb, de ez is inkább hosszú idő után: ilyenkor a beteg általa problémaként felismert helyzetekre egyszerűen alkoholfogyasztással reagál, ezt használva kikapcsolódásra és lazításra. Persze a hatás eléréséhez értelemszerűen az idő elteltével fokozatosan több alkoholra van szüksége a szervezetnek, ezzel generálva az alkoholizmus spirálját; mivel gyakran zsúfolt életet élnek a problémaivók, rendszeres, hogy a környezetük nagyon sokáig elnéző is velük.
Az alkoholizmus számos tünetet is felölel. Gyakori, hogy az alkoholisták ingerültté válnak, ha az ivás kerül szóba, egyre több mindent felejtenek el, sértődékenyebbé válnak. Sokszor kezdenek szorongani, paranoiássá válni – amely még inkább fokozza az ivásra való késztetést -, majd dugdossák is az italt; belátható, hogy az alkoholizmus fogalmának ismerete a mindennapokban is nagyon fontos és érdemes vele foglalkozni, ahogy segítséget is célszerű kérni a Felépülők szakértőitől.